Leve'l a ta'voli kedveshez

A szívem írja neked,
Te vagy, akire vágyna,
Te vagy az ő álma,
Veled szeretne eltűnni,
a félhomályba!

Ezt a levelet azért írja,
mert távol vagy tőle,
s ezt nagyon nem bírja.
Másra vágyna, egészen másra,
Szeretné, ha az álmaiból
valóság válna!

Egy nap talán,
ha az égre felnézek,
és majd ott, csillagként
meglátlak téged,
őszintén elmondom,
hogy a szívem mit érzett.

Egy nap talán,
ha a szemedbe nézek,
bátorságomat összeszedve
félek,
bevallom, hogy szeretlek
ameddig csak élek.

Kinézek az ablakon,
s látom a holdat ragyogni,
érzem a könnycseppet,
az arcomon lefolyni.
Ha itt lennél,
és megkérdeznéd,
mi bajom,
csak annyit mondanék:
Hiányzol nagyon!